A GÉP ELKELT A MAI NAPON
Marciart újabb, eladó gépét láthatjátok, nem csak a gépet, hanem a teljes szettet meg lehet venni, összeszerelve és kipróbálva. Ezen túl megkapjátok még az erőforrásokat is, ha annyit megtesztek, hogy megnyomjátok ott lent azt a gombot.
A kamerát kölcsön kaptam (köszönettel Tszkr fórumtársnak), ezért a teszt olyan értelemben nem teljes értékű, hogy nem tudtam minden mütyűrt kipróbálni, amit gyárilag hozzá adtak (egyébként sem szoktam pl. a háromféle bicikli kormánybilincseket, meg hasonló sosem használt vackokat kipróbálni, mert akkor 4 hetente lenne egy teszt, de higgyük el, hogy ilyen is van, jó pénzért). Ellenben igyekszem valós képet festeni a kameráról, mert ugye van az a mítosz, hogy az akciókamerák nullaköve a Gopro és ezt másolta le mindenki, na de Mercedes Benz óta a japán autók azért eléggé feljöttek, nem mondanánk rá hogy rosszak nem?
Hiánypótló cikk itt a blogon, az egyik ősapát vesszük górcső alá. Kinek ne lenne ismerős a Mi név, ami egyszerre több márkanevet is magába tömörít, ezek közül az egyik a Xiaomi Yi, ami a kamera vadhajtása a cégnek. A Xiaomi Yi már egy koros kamerának számít, 2015 áprilisa óta van a piacon, ennél már csak SJCAM SJ4000 idősebb, persze ami egy évnél régebbi, az már matuzsálemnek számít. Ami viszont mégis érdekessé teszi a kamerát, az a benne megbúvó hardver. Úgyhogy ma azt fogjuk megvizsgálni, hogy a törött szarvú bika is képes-e megszorongatni a fiatalokat (bár az összes potencianövelő reklámnak az a szlogenje, hogy: "a lenyugvó napnak is van ereje", de majd meglátjuk:D).
Az előző részben a hardverrel foglalkoztunk, most egy kicsit szétnézünk a szoftveres oldalon is, illetve számba vesszük a kiegészítőket. Ami biztos, hogy nagyon meg tudja az ember életét keseríteni, ha állandóan a szoftverrel kell szenvednünk. Az sem mindegy, hogy milyen programfunkciókkal rendelkezik az adott eszköz, ugyanis nagyon sokan csak azért vesznek meg egy kamerát, mert egy adott képességhez hozzá akarnak jutni, az eszközzel együtt. Ennek járunk most egy kicsit utána, illetve megnézzük, hogy a cégek mennyire elérhetőek, milyen gyakran vannak szoftverfrissítések, illetve úgy általánosságban mennyire követik a termékeiket, a kiadás után.
Kb. 1.5 hónapja mutatták be a DJI Phantom legújabb verzióját, a 4-est, amit óriási hype előzött meg (és tulajdonképpen még mindig tart). Azóta persze néhányan rájöttek már, hogy az ami csokis palacsintának néz ki, nem feltétlenül azt a tölteléket tartalmazza, amire először gondoltunk. Persze az idei crash compilationokban előkelő helyet kapó Phantom 4 hírét jelentős mennyiségű user error öregbítette, pl. hogy a gép hátulján nincsenek tárgyelkerülő szenzorok, amelyet egyeseknek nehezen sikerült feldolgozniuk. Ez a tény pedig sok esetben meghaladta a felhasználók szellemi képességeit, míg a fenyőfák sűrű tűlevél lombozata pedig a Phantom szoftverének bizonyult túl rágós falatnak. Ezeket a sorokat azért írtam most ide, hogy kicsit lecsökkentsem azt a hatást, amit a Mi márka új quadkoptere, a Mi Drone megjelenése okozott. Hátrébb hát az agarakkal, szedjük össze az állunkat a földről és nézzük meg, mi is a valóság.
Negyedik delikvensünk a Wingsland Scarlet Minivet lesz, de előtte beszélünk pár bekezdésen át a propellerekről (és ennek kapcsán egy kicsit az ESC-kről). Miért érdekesek a propellerek? Nos több szempontból is, hiszen a propeller olyan a multikoptereknek, mint az autónak a kereke. Ez segít a levegőben maradni, ettől függ, mennyi levegőt vagyunk képesek magunk alá lapátolni. Általában két különböző típusú propellert szoktak használni, attól függően, hogy a cél a stabilitás vagy a gyors "gázreakció". A stabilitás akkor fontos, ha kameraplatformot keresünk. Ehhez relatíve nagy felületű, lassan forgó propellerekre van szükség. Ezért, ha megnézzük azokat a gépeket, amelyek komolyabb kamerát képesek vinni, szinte kivétel nélkül kis állásszögű, nagy felületű - 8" vagy nagyobb - propellerrel vannak felszerelve, amelyek lassan forognak. A forgásértékeket a motorokra írt paraméterekből lehet leolvasni, általában 850 és 1000 fordulatot tesznek meg 1 volt emelkedésre. Ezzel szemben a versenyre épített kopterek jellemzően 5"-6"-os propellereket kapnak és gyorsan forognak, nagyjából 2000-2500 fordulatot tesznek meg 1 volt emelkedésre. Mivel a forgó tömeget fel kell pörgetni, illetve le is kell lassítani, ezért a kicsi, de egyben sokat emelő propellerek előnyösebbek a mozgékonyabb gépek számára. Na de honnan tudjuk leolvasni, hogy egy propeller milyen adatokkal rendelkezik? Nézzünk néhány példát:
Folytatva onnan, ahol abba hagytuk az előző részben, vegyünk górcső alá egy igen érdekes szereplőt, ez pedig a JJRC X1, amely egy vadonat új modell a JJRC kínálatában. Ami érdekes, hogy a JJRC gyár jelenleg a legaktívabb a kopter piacon, csak úgy ontja magából a különböző gépeket - JJRC H11C, H11D, JJRC X1, JJRC H12 , JJRC 26D stb. -, szóval van miből szemezgetni.
A JJRC X1 azért nagyon érdekes, mert alapból brushless, vagyis szénkefe nélküli motorokkal szerelik. Ez egyben azt is jelenti, hogy erősebb, mint a hasonló méretű kopterek, tartósabb és valószínűleg nagyobb súlyt is képes lesz emelni, ami most nekünk kiemelten fontos, hiszen szeretnénk rászerelni az aljára ezt-azt. Nézzük meg alant, hogy pontosan miről is van szó. Az egyszerűség kedvéért idevágtam az első cikkben szereplő táblázatot, a pirossal jelölt rész az érdekes.