FRISSÍTVE: 2016.07.12.

Összerántottam egy gyors bejegyzést, nem is nevezném cikknek, inkább csak vitaindítónak, amelynek kifejtése rátok vár a poszt alatti bejegyzésekben. Az alapja a szokásos eszmecserék egyike, mit érdemes, kell, lehet venni nyár közepén, amikor az árak iszonyatosan leesnek (a másik ilyen időpont a január közepe-február vége fehér folt a naptárban), mindenki nyaral, nincs fogyasztás, mindenki 30-50%-kos akciókkal dobálódzik, na meg beindul a raktársöprés, kell a hely a szeptemberi új cuccoknak. Ez bizonyos szempontból jó, míg más szempontból meg nem (pl. annak biztosan nem, akik fél éve vettek gépet és most fogják a fejüket, hogy miért van minden fél áron). Nem akarom túlragozni, jöjjenek az árak és a linkek.

A fenti cím egy igen elnagyolt fordítása a jelenségnek, amelyre igazából nincsen magyar szó. Angolul úgy hangzik hogy Vortex ring state (örvénygyűrű állapot) vagy VRS, de sokszor találkozhatunk a Wobble of Death (halálos inogás) megnevezéssel is, de a Power Stall kifejezés sem ritka. Pont ez történt velem is, meg is örökítettem videón és nem is olyan régen egy fórumtárs is elszenvedte a VRS jelenséget, nála szó szerint halálos volt, legalábbis a gépére nézve. Azért hogy elkerüljétek az ilyen eseteket, született meg ez a bejegyzés, mert amikor az ember a saját bőrén tapasztalja ezt a jelenséget, akkor elég ijesztő tud lenni.

FRISSÍTVE: 2016.03.07: további résszel bővítve

Folytatván a cikket az előző rész után – amit itt olvashattok – felmerülhet mindenkiben a kérdés, hogy miért beszélünk még egyáltalán a gépről, miért nem lökjük szakadékba a koptert, mint a Flying 3D X8 esetében tettük (tették a felhasználói). Azért, mert ha az LVC problémán úrrá tudunk lenni, nem piszkáljuk nagyon Mission Plannerrel, akkor nem is olyan nagy a baj, illetve a 2013-mas gépekhez képest a minőség – a forrasztás és az összerakás – sokat javult, de legalább is nem rosszabb, mint mondjuk egy Cheerson CX-20 vagy egy XK Detect X380 esetében. Persze ez még mindig elég sok ha, de én közel sem érzem a helyzetet reménytelennek, ráadásul még mindig lehet kapni Európai Uniós raktárból, ami ugye automatikusan 31%+kezelési költségnyi spórolást jelent.

Most hogy nagyvonalúan túlléptünk a gép hibáin fókuszáljunk annak erősségeire.

Negyedik delikvensünk a Wingsland Scarlet Minivet lesz, de előtte beszélünk pár bekezdésen át a propellerekről (és ennek kapcsán egy kicsit az ESC-kről). Miért érdekesek a propellerek? Nos több szempontból is, hiszen a propeller olyan a multikoptereknek, mint az autónak a kereke. Ez segít a levegőben maradni, ettől függ, mennyi levegőt vagyunk képesek magunk alá lapátolni. Általában két különböző típusú propellert szoktak használni, attól függően, hogy a cél a stabilitás vagy a gyors "gázreakció". A stabilitás akkor fontos, ha kameraplatformot keresünk. Ehhez relatíve nagy felületű, lassan forgó propellerekre van szükség. Ezért, ha megnézzük azokat a gépeket, amelyek komolyabb kamerát képesek vinni, szinte kivétel nélkül kis állásszögű, nagy felületű - 8" vagy nagyobb - propellerrel vannak felszerelve, amelyek lassan forognak. A forgásértékeket a motorokra írt paraméterekből lehet leolvasni, általában 850 és 1000 fordulatot tesznek meg 1 volt emelkedésre. Ezzel szemben a versenyre épített kopterek jellemzően 5"-6"-os propellereket kapnak és gyorsan forognak, nagyjából 2000-2500 fordulatot tesznek meg 1 volt emelkedésre. Mivel a forgó tömeget fel kell pörgetni, illetve le is kell lassítani, ezért a kicsi, de egyben sokat emelő propellerek előnyösebbek a mozgékonyabb gépek számára. Na de honnan tudjuk leolvasni, hogy egy propeller milyen adatokkal rendelkezik? Nézzünk néhány példát:

Egy multikoptert azért veszünk meg, hogy minél többet repüljünk vele. Nem meglepő módon ezek a gépek a levegőben repülnek (persze vannak kétéltűek is, de most maradjunk a hagyományos felállásnál), vagyis az elsődleges célunk, hogy minél tovább ott is tartsuk. Ehhez azonban az alábbi igen fontos feltételeknek kell teljesülnie, vagyis a kopter legyen

• minél hosszabb üzemidejű
• minél megbízhatóbb
• meg lehessen javítani (ne legyen minden egybe integrálva, vagy ne legyen speciális)
• olcsó legyen az alkatrész
• mi magunk meg tudjuk javítani vagy ismerjünk olyat, aki ért hozzá (elektronikai, elektrotechnikai ismeretek, felszerelés, idő, gyakorlat)

FRISSÍTVE: 2016.05.14.

Jelenleg úgy érzem, minden kis koptert megvettem amire kíváncsi voltam. Persze lenne még vagy száz, 30.000 Ft alatti gép, amit szívesen a kezembe kaparintanék, akár csak tesztelési célból is. De az evolúciós lépéseken már túl vagyok, volt nano hexakopterem (JJRC H20), közepes méretű akrobatikus olcsó kopterem (Eeachine H8 mini), kis kamerás quadom (Hubsan X4 107 C) és nagy méretű, de kis kamerát elbíró hexakopterem (MJX X600). Azon agyaltam, mi legyen a következő lépés, hiszen valahogy ki kéne törni ebből a szénkefés világból és eljutni egy normális kamerát is vinni képes, stabilizált, sok funkcióval rendelkező repülő járműhöz. Hogyan tovább? Egy vagy két lépésben ugorjam meg a következő szintet? - tettem fel a kérdést.

A szombati repülési szeánsz sok érdekes és vicces jelenetet tartalmazott. Helyszín ismét a Hajógyári sziget, de most egy még nagyobb és kutyákkal még inkább terhelt helyszínt választottunk, a sziget hátsó felében. A repertoár a szokásos, 2 db Hubsan X4, 1 db Eeachine H8 mini, 1 db F330 vázas épített drón cleanflight szoftverrel, 1 db MJX X600 és egy 1 Cheerson CX-20 gyári BigflyShark  vezérlővel és egy valagnyi akkumulátor.

Kiszakadtam jól megszokott közegemből és az első kerületi Tabán helyett a Hajógyári szigetre látogattam el, Marciart kolléga meghívására. A repertoár, amivel felfegyvereztük magunkat, az alábbiak voltak:

- MJX X600
- Quantum Nova (alias Cheerson CX-20)
- F330-as vázra épített egyedi "racer"
- Eachine H8 mini, hogy a kiscsoportosok is lássák, ahogy a nagyok repülnek :D

A hétvégén a Kék Túra miatt a hegyekben jártunk és amikor leültünk pihenni, pont arra gondoltam, hogy milyen remek hely lenne arra, hogy egy multikopterrel képeket készítsünk. Néhány percre rá megjelent egy srác egy 2 motoros gimballal felszerelt Cheerson CX-20-as quadkopterrel, micsoda véletlen, gondoltam. Másnap beírtam a Prohardver blogba, hogy nem volt-e véletlen valaki ott a Hármashatárhegyen, erre kiderült hogy de bizony. Így sikerült hozzájutnom Marciart11 által készített képekhez, amelyet felajánlott megosztásra, ezt a lenti képre nyomva tekinthetitek meg: