Kicsit visszakanyarodunk az Ogre Mark II-höz, amelyet nyáron eszkábáltam össze, de még mindig sok vele a teendő. A vázat majdnem kidobtam a kukába, ugyanis hullottak belőle a csavarok. Rezgett az egész gép, csavarodtak a karok, én meg nagyon mérges voltam, hogy egy ilyen hitvány vázat sikerült vennem. Aztán változtak a dolgok, kibuktak bizonyos hibák, amiket alább fogok felsorolni, viszont ezek megoldhatóak, szóval ez mégsem jelentheti a gép végét, lehet, hogy nem is olyan rossz ez a váz, szóval fussunk vele még egy kört.

Kész. A felének a negyede. Összeállít, már majdnem repül, de sokkal inkább csak esik-kel az Ogre Mark II. Ha távolról nézzük, peckesen áll, erre mondta egy volt osztálytársam: "megszépítő messzeség". Szinte már egy quadkopter benyomását kelti, csak ne kelljen vele repülni, mert akkor előjönnek a műszaki problémák. Ló ez, nem Ogre, abból is az állatorvosé. Eltörött a lába, lőjük agyon? Ne, inkább mentsük meg.

FRISSÍTVE: 2016.06.12

A propeller a szegény kistestvér a többi alkatrész mellett. Mindenki tudja, hogy van, de senki nem szokott foglalkozni vele. Elvétve hallok olyat, hogy valaki kérdez a propellerekkel kapcsolatban. Mindenki tudja, hogy van, de a legtöbben azt kérdezik: milyen színben lehet megvenni? Esetleg, hogy mekkora a mérete? És nagyjából itt véget is ér a történet. Mindenki megveszi a legolcsóbb sz*rt, aztán repked, nagyjából addig, amíg egyszer szét nem csapja a motor a levegőben és le nem zuhan. Vagy pl. akkor amikor a gép elhúz valamelyik irányba és repülhetetlen lesz. Pedig a propellerek megalkotása tudomány, az aerodinamika egyik csúcsa és egyáltalán nem lebecsülendő alkatrész.

Véget ért az Ogre Mark I. projekt. Nem mondhatnám, hogy nagyon kiadta a gép, annak ellenére, hogy hardveresen nem volt gond, az alkatrészek minősége is elfogadható volt, illetve én is hozzátettem néhány apróbb dolgot, mint pl. a LED szalagok vagy a fa merevítés. A szoftveres résszel viszont nem igazán tudtam megbirkózni, aminek az oka egyrészt a türelem hiánya, másrészt az elképesztően jó idő volt. Sajnáltam volna egy mező közepén órákon át egy laptoppal az ölemben ülni és paramétereket állítgatni, "ó mily csodás teazsúr". Mire végre sikerült "valamennyire" belőni a PID-eket, addigra valami mágikus napkitörés eltörölte a beállításokat a vezérlőről, szóval nem volt nagy humorom újra előröl kezdeni az egészet. Persze ez nem azt jelenti, hogy sosem fogom megtenni, csak kell valami egyéb idegnyugtató tevékenység, amivel el lehet bíbelődni, szóval elkezdtem az Ogre Mark II. megépítését.

Rég volt már Naplóbejegyzés, viszont sok volt az esemény, ezért is nem volt időm "papírra" vetni a dolgokat. Persze ez a jobbik eset, amikor van történés, pörög az élet kereke, csak aztán eljutunk abba a fázisba, hogy elkezdjük elfelejteni, mi is történt, mert az utolsó tapasztalat kilöki az elsőt és mint kihunyó csillagot. Szóval sok minden történt és ezek nem is annyira kapcsolódnak egymáshoz, úgy hogy most ez egy ilyen zanzásított naplóbejegyzés lesz, mindenféle összefüggéstelen történettel. Aki szereti a kirakós játékot, az nagyon fogja élvezni :D

Most hogy lassan vége az Ogre Mark I. projektnek, elkezdtem gondolkodni (sőt, igazából már vettem ezt-azt), hogy hogyan kellett volna kezdenem az egész tervezést. Milyen hibákat követtem el - de erről most itt nem lesz szó, hehe - mit csinálnék máshogyan. Ami biztos, hogy mivel a Mark I. nem szűz alkatrészekből lett összerakva, ezért a mozgástér adott volt, hiszen volt motor, esc, vezérlő, meg egy váz, ez egészült ki a maradékkal, ami most is rajta van. Ha viszont nulláról kellett volna tervezni, akkor fáradtságos napokat tölthettem volna el papírok és excel táblák felett görnyedve, de azt meg ki szereti? Nyilván senki, tehát kellett valami sokkal hatékonyabb, ezt a szemléletet pedig legjobban egy szoftverrel lehet megtámogatni. Így jutottam el az Xcopter Eclachoz.