Az előző "Konfigurálás Baseflighttal I." cikkben ott hagytam abba, hogy megnéztük, hogy lehet leellenőrizni a távirányító működését. ígérem, hogy mivel az előző rész nagyon hosszú lett, igyekszem rövidebbre fogni, pedig a lényeg még csak most jön:D A cikk végén pedig találtok majd egy listaszerű összefoglalót, hogy mit állítsatok egy olyan gépen, ami ARF verzióban érkezik.

FRISSÍTVE: 2016.04.08.: néhány aprósággal kiegészítve

Végre eljutottam addig, hogy legyen fél órám állítgatni az Emax Nighthawk Pro 280-amat és a DJI F330-amat. Aki esetleg nem tudná, a Flight controllerek szinte mindegyikét, amelyik komolyabb gépben található (a szénkefésekét persze nem) lehet paraméterezni az igényeknek megfelelően. Mi több, ha nem RTF verziót, hanem pl. ARF-et veszünk, akkor KELL IS állítanunk rajta, mielőtt fel tudunk szállni vele. Ehhez azonban szükség van egy Configurator programra, mint pl. a Baseflight...

Elk*rtam, nem kicsit, nagyon, amikor annak idején szétszedtem az MJX X600-at. Megbontottam a gyári kohéziót, leszereltem azt, ami szerintem nem kellett a gépre, lett is tonnányi meghibásodás, kartörés, koszos fogaskerekek, kinyúvadó motorok, csavarodó váz. Persze én serényen pucoltam, cserélgettem a motorokat, blankoltam, forrasztottam, szétszedtem, összeraktam. Még az összes perselycsapágyat is kicseréltem, golyósra, de már ez sem segített. Amikor a 10. motort is a kukába dobtam, elhatároztam, hogy helyreállítom az eredeti állapotot, hiszen van két darab nem működő gépem, egy teljesen új alsó és felső burkolatom, csak a vezérlőt kell átszerelnem. Ha több eszem lett volna, akkor már az elején szét sem szedem a gépet, de sajna nem volt. Szóval jöhetett a fáradtságos "át, illetve visszaépítés" az eredeti állapotra.

Szerintem mindenki tapasztalta már azt a jelenséget, hogy a várt repülési idő helyett mást kap a valóságban, mint amit a gyártó megad. Mi több, a feltöltési idő sem annyi szokott lenni, mint a gyári leírás szerint. A kérdés az, hogy e mögött szándékos csalás áll, vagy a körülmények miatt térnek-e el ezek az értékek. Éppen ezért elkezdtem tesztelni a különböző akkumulátoraimat, hogy vajon mekkora az eltérés a várthoz képest. Azt az esetet vettem alapul, hogy az emberek nem rendelkeznek minőségi, direkt Lipo akkumulátor töltésére kitalált töltőkkel (ami szerintem teljesen jogos, hiszen egy Skyrc Imax B6 töltő és a hozzá tartozó tápegység 12.000 Ft, nagyjából ennyit költ egy átlagos kopter vásárló egy gépre), ezért a hagyományos USB-s megoldást használtam. Ami viszont valószínűsíthető, hogy otthon azért található valamilyen 220 to USB töltő, hiszen ilyet a telefonokhoz is adnak, ezért én a szoksásos Blitzwolf 40W töltőmet használtam erre a célra, kiegészítve a már jól ismert Keweisi áram és feszültség mérővel.

A termék teljes neve KEWEISI 3V-9V 0-3A USB Charger Power Detector Battery Capacity Tester VoltageCurrent Meter, oh máj gád, ki találta ezt ki? Kicsit úgy hangzik, mint ha NAGYON azt akarnánk sugallni, hogy itt valami nagy dologról van szó, de nem, ez egy 1500 Ft-ot érő kéklő árammérő (hehe). Amiért ez a cikk most Marciart vadászterületére a mélyvíz rovatba kerül, annak az oka az, hogy egy ilyen eszközről nehéz lenne két oldalt írni, ezért nem nevezném cikknek. Ami viszont fontos, hogy remekül lehet vele mérni áramerősséget, feszültséget töltöttséget és időt. Na de ennek mi köze a multikopterekhez? Nos, csak annyi, hogy mindig is problémát jelentett számomra az, hogy hogyan lehetne megmérni azt, hogy egy töltő mennyi idő alatt tölti fel az akkumulátorokat (ami közben megoldódott mert megjött az Imax B6-om). Lehet meredten bámulni 2 órán keresztül a gyári töltőket, lehet sacc per kb. tippelni, lehet stopperezni és a végén egyre sűrűbben nézegetni, de egyik módszerrel sem lehet pontosan megmondani, hogy mennyi is az annyi. Erre kiválóan alkalmas a fenti kis műszer.

Kezdetben vala az ősrobbanás, közvetlenül utána az AM korszak. Ez olyan régen volt, hogy az emberek még fura hajat hordtak és trapéznadrágot viseltek, szóval már senki sem tudja mikor, de biztosan az FM korszak előtt, ami a 80-as évek elején tört be a modellezés világába. Ezeket hívjuk úgynevezett keskeny sávú jelmodulációnak (narrow band modulation method). Na de mi a jó eget jelent az AM? Röviden, egy hullámnak alapvetően két jellemzője van, a kitérése, ez az amplitúdó és ismétlődése, ez a frekvencia (ebből jön az FM, ami frequency modulation-t jelent). Az amplitúdó határozza meg, hogy a középállapothoz képest mennyire tér ki a jel. Ez a jelhullám egy vivő hullámon ül (carrier signal), az információt pedig a vivő hullámhoz tartozó hullám amplitúdó(jelszint) változásából származtatjuk. Az információ mindig egy adott frekvencián kerül leadásra,erre a legegyszerűbb példa az, amikor a rádión a megfelelő gombokat tekergetve ráhangoljuk a rádiót egy adott frekvenciára, ahol bejön az adás (pl. Petőfi Rádió Budapesten 94,8 MHZ). 

Aki már szedett szét bármit, aminek tengelye van, az tudja, hogy a tengely valamilyen csapágy körül fordul el. Azért használunk csapágyakat, hogy csökkentsük a súrlódást (vagy növeljük a viszkozitást, ahogy tetszik), növeljük az élettartamot és hogy stabilizáljuk a forgó tengelyt. A súrlódást nem szeretjük, csúnya dolog, energiát emészt fel, hőt termel és egyben a hatékonyságot is csökkenti. Már pedig egy forgó motornál ez az egyik legfontosabb szempont, ezért minden motorhoz tartozó áttételhez tartoznak csapágyak. Nagy bánatomra az MJX X600 esetében ezek sima réz csúszó csapágyak (brass bearings) amelyek nem az ellenállásukról híresek. Sokkal jobb ennél egy golyós csapágy, olyanok amelyek a nyitó képen is láthatóak.

Eddig igényesen Tescó-s szatyorban vagy vállra vehető laptop táskában cigöltem a gépeket magammal, amivel nem volt nagy gond, amikor kocsival mentem, de azért tömegközlekedéshez nem az igazi. Sajnos így igen erőteljes kompromisszumokat kellett kötnöm, a gép, a távirányító és az akkumulátorok fértek bele, de akár kannás bort is rejtegethettem volna a szatyorban, legalább is kívülről így tűnhetett. Külsőre egyáltalán nem olyan benyomást keltettem, mint aki repülő járműveket szállít. De ma elhatároztam, hogy ennek véget vetek és nem bohóckodom tovább, ezért elkezdtem nézni valami megfelelőbb alkalmatosság után. A Bangoodon vannak minőségi hord táskák, de vagy az áruk durva vagy specifikusan egy modellhez készültek. Azért néhányat ide vágok, hogy lássátok, miből lehet szemezgetni:

Ebben a posztban az ESC-k ről szó. Az ESC egy rövidítés (Electronic Speed Controller), jelentése elektromos sebességszabályzó elektronika (bár az elektromos fordulatszabályozás jobban illene rá).

Két nagy csoportba lehet sorolni őket, a Brushed (kefés motorokhoz használatos), illetve Brushless (kefe nélküli motorokhoz használatos) vezérlők. A kefés motorokhoz gyártottak sokkal egyszerűbbek, akár egy tranzisztor is elég a vezérléshez, olcsó multikoptereknél szeretik alkalmazni, mert akkor egy kis nyákon (nyomtatott áramkör) is elfér az egész. 

A szerk.: lett egy új blogtársam a mai nappal, köszöntsétek - most már csapattá duzzadt a szerzőgárda - Marciartot. A szakmai részeket ő fogja publikálni, mert én nem értek hozzá (de azért már rajta vagyok a megtanulásán), viszont bele fogok kotnyeleskedni a cikkekbe, előszót írok, mint most, megformázom, betördelem a szöveget, belerakok képeket, meg hasonlók. Természetesen az érdemi munka Marciartra marad, szóval az ilyen jellegű cikkeket neki kell megköszönni.

Az alábbi cikkben a motorokról ejtünk néhány szót. Jellemzően erre azért van szükség, mert amikor az ember a kezébe fog egyet, akkor vannak rajta mindenféle jelölések, számok, amiket eleinte nehéz értelmezni, különösen annak, aki még sosem próbálkozott ilyesmivel.