Küzdök már egy ideje a hordtáskákkal és a tárolókkal, ahogy ezt már több cikkben is megemlítettem. De most úgy tűnik, hogy sikerült feloldanom ezt a gordiuszi csomó(ka)t, ugyanis már majdnem mindenre találtam optimális vagy ahhoz közeli megoldást. Ezeket ráadásul ti is be tudjátok szerezni, amennyiben ki akartok adni egy jelentősebb pénzösszeget. Cserébe viszont hosszabb távú és minőségi megoldáshoz juthattok.

Megkaptam a gépet az Aliexpressről. Az eladó a fantasztikus 60 napos szállításból 58 napot betartott, de azóta valószínűleg utolérte a magyar átok, amelyért bőszen fohászkodtam az elmúlt hetekben. Először próbáltam a magyar vámosokra fogni a késlekedést, de aztán a trackingből kiderült, hogy az eladó vagy 10 napig ült a gépen, illetve olyan kérdéseket tett fel, hogy" Biztosan kamera nélkül akarom?", mondom igen, azért választottam ezt a verziót. "De más rendelt kamerát is", "jó, de én meg nem", "Oké de biztosan nem akarok?". Nagyjából így telt el az első másfél hét, majd várakozással a következő 6, mire végre megkaptam a gépet.

Amikor valaki belejön egy kicsit jobban a hobbyba, hirtelen azt veszi észre, hogy rengeteg motyó halmozódott fel. Ezen dolgok mozgatása sokszor nem kis kihívást jelent, különösen akkor, hogy ha a terepre vitel az adott tárgy esetében nélkülözhetetlen, ilyen tipikusan az akkumulátor. Aki ismeri a Maslow piramist, azt tudja, hogy a szükségletek kielégítésének van egy bizonyos sorrendje az ember esetében, nem különbözik ez a repülésben sem. Ha visszakanyarodunk az analógiára, akkor az akkumulátor a piramis valamelyik nagyon alacsony szintjén helyezkedik el, tehát KI KELL VINNÜNK a terepre, különben nem tudunk repülni. Igen ám, csak ha már kimegyünk repülni, akkor elég sok akkumulátort ki kellene vinnünk hogy kompenzálja az utazásra fordított időt. A "több" akkumulátor feltöltése viszont egyre több időt igényel, ami viszont hátráltatja a terepre való kijutást, körbe zárva az ördögi kört, de azért mi ezt ma megpróbáljuk feloldani.

Sokan hiányolták, hogy nincsen alap-alap cikk. Nem tudom ez mit takar, de most megpróbálok ácsolni ilyet. Sokkal nehezebb egyébként, mint gondoltam, mert ami nekem triviális, az lehet másnak kínai. Megpróbálom belesűríteni egy cikkbe az egészet, de biztosan marad ki valami, amit elfelejtek, akkor ér kérdezni a blog alatt a bejegyzés rovatban. 

Én most a narrátor szerepét töltöm be. Elmesélem nektek Vgez olvasóm történetét a JJRC H5P-vel a zöld szörnnyel, amely kis családjának részévé vált, nem is olyan régen. A tesztet ő írta, én tördeltem, formáztam, beleraktam a képeket, meg egy csomó helyen beleokoskodtam, ahogy azt a szerkesztők (innentől kezdve "a szerk.") szokta tenni, sőt egy két helyen még át is fogalmaztam, hogy cikkszerűbb legyen a szöveg. Egyben e cikkel szeretnék mindenkit bátorítani arra, hogy ha van valami jó története, elemzése, cikke, vagy csak mesélni akar érdekes dolgokat, az keressen meg és szavakba öntöm, ahogy tudom.

FRISSÍTVE: 2016.07.05

Folytatva az előző FPV cikket az "FPV for dummies I." áttérünk arra a részre, hogy hogyan is jut el a kép a gépről a kezelőre. Ez szokott egyébként a legkritikusabb szekció lenni a láncban, mert az emberek jellemzően ezzel kínlódnak a legtöbbet. Nem jó a kép, zsizsikes, elmegy, visszajön, nem jó a hatótávolság stb. milyen antennát tegyek fel rá, miért olyat. Kismillió kérdés, amit most megpróbálunk körbejárni a második részben.

FRISSÍTVE: 2016.04.08: javítottam egy félreérthető dolgot

A 12. heti Vásár Vasárnap kapcsán eszembe jutott egy téma, amiről - még sok más mellett - nem volt szó, ez pedig, hogy egyes járművek milyen technikával oldják meg a levegőben maradást. Ha megkérdeznénk egy gyereket, hogy miért hívjuk úgy a repülőt, ahogy, valószínűleg valami olyasmit válaszolna, hogy: "azért mert repül". Persze ez az analógia sok szempontból sántít, hiszen tudjuk hogy sem a gólya, sem a bumeráng, sem pedig az eldobott samott tégla nem tekinthető repülő járműnek. Ellenben homogenizálni sem lehet őket, hiszen vannak merevszárnyú, forgószárnyú, változó szögállású, tilt rotor rendszerű repülő alkalmatosságok is és ezek egybegyűrűzése egészen elképesztő járműveket tud összehozni, erről lesz ma szó, egy kicsit bővebben.

A névadó természetesen a váz. A DJI alapvetően a vázméret alapján szokta paraméterezni a gépeit, tehát ha látunk egy számot a névben, az jó eséllyel a motorok közötti távolságot fogja jelenteni, pl. az S1000 1000mm széles, a Flamewheel 330 pedig 330 mm motortól motorig mért távolságot takar. Az, hogy mit teszünk rá, már egy másik kérdés. A DJI egyébként régebben (2012-től?) ARF verzióban árulta a kitet, nem pedig simán vázként, hogy mi volt benne, azt az alábbi linken találjátok. A műszaki paraméterei a sorozatnak egyébként ezen a linken olvashatóak. 

Miután eladtam az EKEN H9-et, elkezdtem dilemmázni, milyen kamerát vegyek. Két dologgal volt problémám az Eken kapcsán, egy drága kamera esetében legyenek jók a színek és a fehéregyensúly, illetve, hogy ne legyen ENNYIRE nagy a halszem effektus. Utóbbiban azért túlságosan nem bíztam, hiszen minden halszem optikás kamera fogja produkálni a halszem effektust, de engem ez a két dolog idegesít. A másik inkább csak említendő dolog, hogy sem az EKEN H9, sem az SJCAM SJ4000 sem volt teletömve szoftveres funkciókkal. Az SJCAM esetében ráadásul hiperidegesítő volt, hogy ha tokba raktuk, nem lehetett normálisan benyomni a gombokat. Nagyon reméltem, hogy a fenti dolgok teljesülnek egy drágább kameraváltozat megvásárlásával, de ...

Amikor megláttam a két gépet, már előre dörzsöltem a tenyerem, haha, na végre egyet sárba lehet döngölni, végre lesz a kategóriában egy gép, amit NEM ajánlok (még itt egyesek azt gondolnák, hogy megtömik a zsebemet pénzzel a gyártók, pedig mindenki tudja hogy Syma bérenc vagyok:D). Nos, nem így alakult, sőt, kifejezetten meglepődtem, hogy a Syma X8, MJX X101, Tarantula X6 mellett megjelent két gép, amelyik simán felveszi velük a versenyt, szinte már rá is kívántam az egyikre. Na de melyik is ez a gép?