Elkezdtem nézni ARF (almost ready to fly) illetve BNF (bind and fly) modelleket és gondoltam, milyen jó ötlet lenne hozzájuk választani egy univerzális távirányítót (ez egyben azt is felvezeti egy kicsit, hogy egyre inkább hajlok a racerek felé, akár még építés is lehet belőle). Nem lehet olyan bonyolult, elolvasok egy cikket és kész. Aztán miután a 20. cikket olvastam el és még mindig nem értettem, úgy döntöttem visszatérek az alapokhoz és mindent újra elolvasok. Így született meg ez az írás és még fog sok másik is. Vissza a kályhához, nézzük, honnan indult az RC Távirányítók technológiája.

Negyedik delikvensünk a Wingsland Scarlet Minivet lesz, de előtte beszélünk pár bekezdésen át a propellerekről (és ennek kapcsán egy kicsit az ESC-kről). Miért érdekesek a propellerek? Nos több szempontból is, hiszen a propeller olyan a multikoptereknek, mint az autónak a kereke. Ez segít a levegőben maradni, ettől függ, mennyi levegőt vagyunk képesek magunk alá lapátolni. Általában két különböző típusú propellert szoktak használni, attól függően, hogy a cél a stabilitás vagy a gyors "gázreakció". A stabilitás akkor fontos, ha kameraplatformot keresünk. Ehhez relatíve nagy felületű, lassan forgó propellerekre van szükség. Ezért, ha megnézzük azokat a gépeket, amelyek komolyabb kamerát képesek vinni, szinte kivétel nélkül kis állásszögű, nagy felületű - 8" vagy nagyobb - propellerrel vannak felszerelve, amelyek lassan forognak. A forgásértékeket a motorokra írt paraméterekből lehet leolvasni, általában 850 és 1000 fordulatot tesznek meg 1 volt emelkedésre. Ezzel szemben a versenyre épített kopterek jellemzően 5"-6"-os propellereket kapnak és gyorsan forognak, nagyjából 2000-2500 fordulatot tesznek meg 1 volt emelkedésre. Mivel a forgó tömeget fel kell pörgetni, illetve le is kell lassítani, ezért a kicsi, de egyben sokat emelő propellerek előnyösebbek a mozgékonyabb gépek számára. Na de honnan tudjuk leolvasni, hogy egy propeller milyen adatokkal rendelkezik? Nézzünk néhány példát:

FRISSÍTVE: 2016.01.21.

Elmesélek egy történetet, mielőtt elmondom, milyen a quadkopter. 5 évvel ezelőtt mikor az első Notebookomat vettem (mármint saját pénzből, megdolgozva érte és nem volt használt) rettenetesen sokat gondolkodtam rajta, melyik típust vegyem. 3 hónap és több száz típus átnézése után megvettem életem legutáltabb laptopját. Ezt fűszerezte a totálisan idióta HP szerviz és a változatos műszaki hibák, amelyek megkeserítették az életemet. Hogy ez mennyire nem túlzás? Itt van néhány példa: a teljes széria rossz volt, 3x kellett kicseréltetnem a notebookot, amit pestiként Tatabányán vettem, ezért állandóan vissza kellett mászkálnunk. A billentyűzet első oszlopában voltak a különböző funkció gombok, ami miatt nem lehetett normálisan gépelni a klaviatúrán, a HP szervíz 8 hét - azaz NYOLC HÉT - alatt küldte vissza nekem azokat a gumi lábakat, amiket a szervizük elhagyott, de ezeket nem tudtam feltenni mert KÖR helyett KOCKA alakúakat küldtek (ehhez mennyire kell hülyének lenni?). Lényeg, másfél év után eladtam és 1 hét alatt vettem egy másikat, amit 3.5 éve boldogan, hiba nélkül használok. Viszont így ennyi év után visszagondolva, lehet hogy nem volt olyan szörnyű, mint amilyennek akkor láttam. Éppen ezért nem kell minden áron halálosan rákészülni valamire, amit meg akarunk vásárolni, csak simán vegyük meg, mert különben az elvárásaink olyan nagyok lesznek, hogy egy tökéletes tárgy sem tudná azokat teljesíteni. Már pedig a WLtoys V686G quadkopter távolról sem az.

Elérkeztünk a cikksorozat következő állomásához és újra előveszünk néhány fontos szempontot, amit figyelembe kell vennünk a választásunk során. Az árak és az alkatrészek után ma egy kicsit a vezérlőkről beszélgetünk (de azért nem túl komolyan).

A vezérlő, vagy más néven FC (flying controller  vagy flying controller board) a multirotoros gépek lelke. Ez hangolja össze a különböző részegységeket, felel a funkciók helyes működéséért, támogatja a különböző kiegészítő alrendszereket mint a GPS, levegő nyomásos szenzor, iránytű stb. A vezérlők leegyszerűsítve úgy működnek, hogy a bemeneteiken begyűjtik a bemeneti jeleket, értelmezik azokat, majd a kimeneteiken utasításokat adnak az alrendszereiknek, hogy azok hogyan működjenek tovább. Éppen ezért egyáltalán nem mindegy, hogy ezek jól működnek-e vagy sem illetve, hogy milyen funkciókat támogatnak.

Ma egy kicsit bevezető jelleggel beszélünk a különböző DJI modellekről (amit remélhetőleg egy teszt fog követni). A DJI nevét szinte majdnem mindenki ismeri, aki multikopterezésre adja a fejét, de ha mást nem, a nevét biztosan hallotta már. A DJI a kínai multikopter gyártók Applje, letisztult forma, megbízhatóság, viszonylag jó minőség és ehhez mérten magasabb árazás jellemzi. A DJI nem gyárt játék szintű (toy grade) koptereket, mint ahogy az Applenek sincsenek 20.000 forintos, eldobható telefonjaik. A DJI egy fajta nimbusz, egy fajta azonosulás, amitől a csillaga fényesen ragyog, az a bele vetett hit.

Volt szerencsém kipróbálni hétvégén egy eredeti Syma X5 SW-t és egy Syma X5 másolatot, amelyet az Auchanban lehet beszerezni 16.000 Ft-ért. Ez azért volt érdekes, mert így össze tudtam hasonlítani a két gépet és volt egy fajta negatív prekoncepcióm azzal kapcsolatban, hogy milyen lesz az "után gyártott" Syma. Nos ez igazából nem valósult meg, mert kifejezetten élveztem a vele való repülést.

Egy multikoptert azért veszünk meg, hogy minél többet repüljünk vele. Nem meglepő módon ezek a gépek a levegőben repülnek (persze vannak kétéltűek is, de most maradjunk a hagyományos felállásnál), vagyis az elsődleges célunk, hogy minél tovább ott is tartsuk. Ehhez azonban az alábbi igen fontos feltételeknek kell teljesülnie, vagyis a kopter legyen

• minél hosszabb üzemidejű
• minél megbízhatóbb
• meg lehessen javítani (ne legyen minden egybe integrálva, vagy ne legyen speciális)
• olcsó legyen az alkatrész
• mi magunk meg tudjuk javítani vagy ismerjünk olyat, aki ért hozzá (elektronikai, elektrotechnikai ismeretek, felszerelés, idő, gyakorlat)

Nálam járt ma kollégám Syma X5SW-je kölcsönben, aki vendégszereplője volt a 16. kerületi szemétégető mögötti üres telken való reptetésnek, ahol a többi szereplővel - 2 db MJX X600 és egy Auchan Syma -mérte (volna) össze a tudását. Az SW verzió annyiban különbözik a sima Symától (hehe), hogy ez WIFI AP-ként tud működni és 2.4 GHZ-n át tudja adni valamilyen okos eszközre - telefonra vagy tabletre - a képet.

FRISSÍTVE: 2016.05.14.

Jelenleg úgy érzem, minden kis koptert megvettem amire kíváncsi voltam. Persze lenne még vagy száz, 30.000 Ft alatti gép, amit szívesen a kezembe kaparintanék, akár csak tesztelési célból is. De az evolúciós lépéseken már túl vagyok, volt nano hexakopterem (JJRC H20), közepes méretű akrobatikus olcsó kopterem (Eeachine H8 mini), kis kamerás quadom (Hubsan X4 107 C) és nagy méretű, de kis kamerát elbíró hexakopterem (MJX X600). Azon agyaltam, mi legyen a következő lépés, hiszen valahogy ki kéne törni ebből a szénkefés világból és eljutni egy normális kamerát is vinni képes, stabilizált, sok funkcióval rendelkező repülő járműhöz. Hogyan tovább? Egy vagy két lépésben ugorjam meg a következő szintet? - tettem fel a kérdést.

Folytatva onnan, ahol abba hagytuk az előző részben, vegyünk górcső alá egy igen érdekes szereplőt, ez pedig a JJRC X1, amely egy vadonat új modell a JJRC kínálatában. Ami érdekes, hogy a JJRC gyár jelenleg a legaktívabb a kopter piacon, csak úgy ontja magából a különböző gépeket - JJRC H11C, H11D, JJRC X1, JJRC H12 , JJRC 26D stb. -, szóval van miből szemezgetni.

A JJRC X1 azért nagyon érdekes, mert alapból brushless, vagyis szénkefe nélküli motorokkal szerelik. Ez egyben azt is jelenti, hogy erősebb, mint a hasonló méretű kopterek, tartósabb és valószínűleg nagyobb súlyt is képes lesz emelni, ami most nekünk kiemelten fontos, hiszen szeretnénk rászerelni az aljára ezt-azt. Nézzük meg alant, hogy pontosan miről is van szó. Az egyszerűség kedvéért idevágtam az első cikkben szereplő táblázatot, a pirossal jelölt rész az érdekes.