A külföldi oldalakon ezt a teszttípust "in-depth review"-nak szokták nevezni. Autók esetében azt hiszem, ez lenne a tartós teszt, ami egy 100.000 km-t futott járművel készítenének el. Ez egy versenygép esetében leginkább az esek-kelek ciklusok igen gyakori ismétlődését jelenti, illetve az elpusztított alkatrészek igen jelentős volumenemelkedését vonja maga után. Nem akarom szépíteni, az Emax Nighthawk dobozán és a PDB-n kívül nagyjából mindent sikerült összetörni rajta, de hát csak az nem tör, aki nem repül:D Ennek tudatában osztom meg most veletek az elmúlt 4-5 hónap alatt felhalmozott tapasztalatokat.

Most hogy lassan vége az Ogre Mark I. projektnek, elkezdtem gondolkodni (sőt, igazából már vettem ezt-azt), hogy hogyan kellett volna kezdenem az egész tervezést. Milyen hibákat követtem el - de erről most itt nem lesz szó, hehe - mit csinálnék máshogyan. Ami biztos, hogy mivel a Mark I. nem szűz alkatrészekből lett összerakva, ezért a mozgástér adott volt, hiszen volt motor, esc, vezérlő, meg egy váz, ez egészült ki a maradékkal, ami most is rajta van. Ha viszont nulláról kellett volna tervezni, akkor fáradtságos napokat tölthettem volna el papírok és excel táblák felett görnyedve, de azt meg ki szereti? Nyilván senki, tehát kellett valami sokkal hatékonyabb, ezt a szemléletet pedig legjobban egy szoftverrel lehet megtámogatni. Így jutottam el az Xcopter Eclachoz.

FRISSÍTVE: 2016.06.02.: Time attack új képe

Régebben írtam az egyetlen magyar fejlesztésű drón szimulátorról, a Real Drone Simulatorról, amely az akkori cikk írásának pillanatában még csak pre-alpha stádiumban volt. Ettől függetlenül érdemes volt róla leközölni egy jelentősebb cikket, hiszen mind maga a kezdeményezés, mind az a tény, hogy hazánk fiai alkottak valami maradandót, megérdemel egy bejegyzést. Nos, örömmel jelenthetem, hogy a projekt nem szunnyadó vulkánként várja jobb napjait, hanem éppen kitörni készül, ezért ismételten felelevenítjük azt, hogy miről is szól ez a projekt, illetve hogy milyen változásokat tartogat a szimulátor a közeljövőre nézve.

Megkaptam ezt a kis csodát, 15.000 Ft-ért a Banggoodtól, örültem is mint majom a farkának, végre egy igazán pici és könnyű kamera. Ráadásul elég lapos ahhoz, hogy ne csak kamera platform drónra vagy racerre tudjuk rátenni, hanem zsebre vágjuk és jaszkarizzunk vele a városban, fel és alá, tesztelve a tudását. Ha el akarnék vele vegyülni, akkor nem a rikító narancs színűt kellett volna választanom, de gondoltam kalandvágyból bevállalom, unalmasak már ezek a fehér és fekete kamerák. Ilyen értelemben a Runcam HD egyáltalán nem rendhagyó, hiszen a másik szín az ezüstszürke, ami nem egy retinavakító szín (az feltűnt, hogy minden második autó fehér vagy ezüst színű az utakon? Emberek, kérnék egy kis kreativitást...). Így maradt ez az electric orange szerű narancsszín, ami lényegesen jobban látható, mint a szürke társa és vonzza a muslicákat és egyéb ízeltlábúakat, mint mágnes a vasreszeléket. 

FRISSÍTVE: 2016.05.21.

Ez a cikk az előző 1S és 2S akksi cikkekhez (ami még el sem készült :D) képest annyiban különbözik, hogy itt nem igazán tudom megmérni a nullára merített állapotot. Ennek az oka az, hogy a brushless gépekkel nem igazán repülök addig, amíg azok le nem koppannak a földre, hiszen mint tudjuk, az egyik fő lipo gyilkos a túlmerítés. A másik ok, hogy nem nagyon szeretnem őket földhöz csapkodni, ha egy mód van rá, ezért más módszert találtam ki az összehasonlításra. Ennek ellenére eléggé kivettem belőlük az áramot, mint Sándor a vízbűl a zoxigént, szóval nem kell aggódni, gyötörtem őket, helyettetek is.

Ahogy a kultúrsokknak is vannak különböző fázisai, úgy ennek a hobbynak is. Itt az elsőt hívjuk mondjuk eufóriának, amikor mindenki nagyon lelkesedik mindenért, ami a multikopterekhez kapcsolódik. A második fázis itt a sokk fázisa, amit az előttünk álló nehézségek okoznak, illetve amikor ráeszmélünk arra, micsoda brutális pénzmennyiség felhasználása árán lehet csak előbbre jutni. A legtöbb ember itt adja fel, amiért egyáltalán nem hibáztatom őket. Aki ezt túléli, kb. fél év után eljut a begyűjtési fázisba, amikor is eldönti, hogy ezzel a hobbival szeretne komolyabban foglalkozni, ehhez azonban nagyon sok minden kell, ezért ezeket elkezdi felhalmozni. Így lesz 3 ládányi jó lesz majd még valamire szerszámunk, amitől az asszony sikítófrászt kap, mikor kinyitja azt az ajtót, ahol eddig a felmosószerek laktak, ám azokat kiszorították apu "játékszerei". Ebben a fázisban kerülnek véglegesen az autó csomagtartójába azok a multikopterek, amelyeket már nem merünk bevallani a családnak, pedig a 12. "még muszáj volt megvenni" drónt igazán nem hagyhattuk ott. Ebben a fázisban van már mindenkinek 3 tucat akkumulátora, amihez viszont egyre több töltő és egyre több tápegység kell, hogy tartozzon,  különben képtelenség őket emberi léptékben mérhető idő alatt feltölteni. Így lett meg nekem is a második Imax B6 töltőm:D

Ahogy azt már a 17. Vásár vasárnapban is említettem, illetve már predesztináltam az év elején is, hogy a brushless gépek el fogják önteni a piacot és lassan kiszorítják a szénkefés gépeket. Ha megnézzük, hogy mondjuk egy éve miket ajánlottunk megvételre a "drágább" brushed gépek közül, akkor láthatjuk, hogy ezek kezdenek kikopni a kínálatból és egyre kevesebb hozzáértő ember veszi ezeket. Na de mi ennek az oka? Mitől következett be ez a pálfordulás a piacon?

Mostanában rám jár a rúd, ami a szállítási határidőket illeti. Az MJX X400 58 nap alatt jött meg, a két Banggoodos akksimat a vám tartja vissza, immár 60 napja, míg a Tiny Deales JJRC-re 28 napot kellett várnom EU raktárból. Zavart érzek az erőben, egy újabb Changot kapott el a kínai sötét oldal. A csomag a kibontáskor úgy nézett ki, mint ha egy kutya megrágta volna a sarkát, vagy legalább is John Travolta nyomta volna rajta a Jack Rabbit Slim Twist versenyen a "Never Can Tell"-t a Ponyvaregényből. A beltartalom szerencsére nem szenvedett el jelentős értékcsökkentést, vagyis a gépet teljes pompájában tekinthettem meg.

Új helyet találtam a vásárlásra. Az oldal neve Everbuying és eddig nem rendeltem tőlük semmit, de most megtört a jég. Ennek az oka az volt, hogy behorgásztam egy aranyos kis gépet, amely emlékeztetett az Eachine H8-ra, vagy inkább annak fejlesztett utódmodelljére, az Eachine H8 mini 3D-re. Az ára 16,5 USD, vagyis kb. 4500 Ft, ez nagyjából a H8 ára, de ez tud 3D-ben, vagyis fejjel lefele is repülni, hát nem édes? Gondoltam ennyiért megéri a dolgot kipróbálni, főleg, hogy ezeknek a kis gépeknek a technikája meglehetősen egyszerű, szóval nem kell birkózni egy ördöglakat bonyolultságú elektronikával.

Amikor valaki belejön egy kicsit jobban a hobbyba, hirtelen azt veszi észre, hogy rengeteg motyó halmozódott fel. Ezen dolgok mozgatása sokszor nem kis kihívást jelent, különösen akkor, hogy ha a terepre vitel az adott tárgy esetében nélkülözhetetlen, ilyen tipikusan az akkumulátor. Aki ismeri a Maslow piramist, azt tudja, hogy a szükségletek kielégítésének van egy bizonyos sorrendje az ember esetében, nem különbözik ez a repülésben sem. Ha visszakanyarodunk az analógiára, akkor az akkumulátor a piramis valamelyik nagyon alacsony szintjén helyezkedik el, tehát KI KELL VINNÜNK a terepre, különben nem tudunk repülni. Igen ám, csak ha már kimegyünk repülni, akkor elég sok akkumulátort ki kellene vinnünk hogy kompenzálja az utazásra fordított időt. A "több" akkumulátor feltöltése viszont egyre több időt igényel, ami viszont hátráltatja a terepre való kijutást, körbe zárva az ördögi kört, de azért mi ezt ma megpróbáljuk feloldani.