Véget ért az Ogre Mark I. projekt. Nem mondhatnám, hogy nagyon kiadta a gép, annak ellenére, hogy hardveresen nem volt gond, az alkatrészek minősége is elfogadható volt, illetve én is hozzátettem néhány apróbb dolgot, mint pl. a LED szalagok vagy a fa merevítés. A szoftveres résszel viszont nem igazán tudtam megbirkózni, aminek az oka egyrészt a türelem hiánya, másrészt az elképesztően jó idő volt. Sajnáltam volna egy mező közepén órákon át egy laptoppal az ölemben ülni és paramétereket állítgatni, "ó mily csodás teazsúr". Mire végre sikerült "valamennyire" belőni a PID-eket, addigra valami mágikus napkitörés eltörölte a beállításokat a vezérlőről, szóval nem volt nagy humorom újra előröl kezdeni az egészet. Persze ez nem azt jelenti, hogy sosem fogom megtenni, csak kell valami egyéb idegnyugtató tevékenység, amivel el lehet bíbelődni, szóval elkezdtem az Ogre Mark II. megépítését.

Rég volt már Naplóbejegyzés, viszont sok volt az esemény, ezért is nem volt időm "papírra" vetni a dolgokat. Persze ez a jobbik eset, amikor van történés, pörög az élet kereke, csak aztán eljutunk abba a fázisba, hogy elkezdjük elfelejteni, mi is történt, mert az utolsó tapasztalat kilöki az elsőt és mint kihunyó csillagot. Szóval sok minden történt és ezek nem is annyira kapcsolódnak egymáshoz, úgy hogy most ez egy ilyen zanzásított naplóbejegyzés lesz, mindenféle összefüggéstelen történettel. Aki szereti a kirakós játékot, az nagyon fogja élvezni :D

Itt volt már az ideje, hogy egy újabb Vásár Vasárnapot rittyentsek össze. A múlt héten a Xiaomi drón szorította ki a többieket, de most hagyunk teret a konkurenciának is. Amiért érdekes a mostani összeállítás, az a DJI támogatása egy másik gyártó kapcsán (én nem nagyon emlékszem ilyesmire, ezért is meglepő), illetve a CES 2016 cikkek kapcsán már olvashattatok az Autel Roboticsról, aminek végre megjelentek a drónjai, most már beárazva. Persze az ő esetükben is egy kicsit késő a dolog, hiszen a Xiaomi drón és a DJI Phantom 3 Standard mindenkit a földbe döngöl, de hagyjunk másokat is próbálkozni. A másik két modell pedig a konzumer kategóriába érkezett, az egyik a végtelen +1 modellt gyártó JJRC (tudja valaki, hogy a JJRC-nek hány modellje van egyáltalán? Szerintem maga a gyártó sem). a másik pedig az angolszász kultúrkörben kimondhatatlan nevű HJW.

Most hogy lassan vége az Ogre Mark I. projektnek, elkezdtem gondolkodni (sőt, igazából már vettem ezt-azt), hogy hogyan kellett volna kezdenem az egész tervezést. Milyen hibákat követtem el - de erről most itt nem lesz szó, hehe - mit csinálnék máshogyan. Ami biztos, hogy mivel a Mark I. nem szűz alkatrészekből lett összerakva, ezért a mozgástér adott volt, hiszen volt motor, esc, vezérlő, meg egy váz, ez egészült ki a maradékkal, ami most is rajta van. Ha viszont nulláról kellett volna tervezni, akkor fáradtságos napokat tölthettem volna el papírok és excel táblák felett görnyedve, de azt meg ki szereti? Nyilván senki, tehát kellett valami sokkal hatékonyabb, ezt a szemléletet pedig legjobban egy szoftverrel lehet megtámogatni. Így jutottam el az Xcopter Eclachoz.

FRISSÍTVE: 2016.06.02.: Time attack új képe

Régebben írtam az egyetlen magyar fejlesztésű drón szimulátorról, a Real Drone Simulatorról, amely az akkori cikk írásának pillanatában még csak pre-alpha stádiumban volt. Ettől függetlenül érdemes volt róla leközölni egy jelentősebb cikket, hiszen mind maga a kezdeményezés, mind az a tény, hogy hazánk fiai alkottak valami maradandót, megérdemel egy bejegyzést. Nos, örömmel jelenthetem, hogy a projekt nem szunnyadó vulkánként várja jobb napjait, hanem éppen kitörni készül, ezért ismételten felelevenítjük azt, hogy miről is szól ez a projekt, illetve hogy milyen változásokat tartogat a szimulátor a közeljövőre nézve.

Azt hittétek, hogy ha összedobáljuk az alkatrészeket, már kész is a gép? Ó, ez hiú ábránd és örök hiba, hiszen a gép lelke nem a hardverben lakozik. Az áram őszinte, oda megy, ahova kötöd, ott ráz, ahová nyúlsz, ha értesz hozzá (én pl. nem:D) akkor méréssel még diagnosztizálni is lehet a problémákat. Persze van néhány nehezítő körülmény, de hardver sosem hazudik, mindig ad jeleket, igaz néha füst formájában. Ellenben a szoftver, Dante poklának különböző mélységeit tartalmazza, rettenetes mennyiségű kínnal és különböző szívásfaktorokkal. Ezt fejeljük meg a "világ legstabilabb operációs rendszerének" a sajátosságaival, a különböző konfigurációs rendszerek - mert olyan jól sikerült összeválogatnom, hogy Emax=baseflight, Ogre=cleanflight, Falcon=Librepilot mindegyik különbözik - beépített szívásaival, az eltérő ESC firmwarekkel. Akkora szivornya az egész, hogy az ember már szinte vágyik rá nem? Hát nem...

Kb. 1.5 hónapja mutatták be a DJI Phantom legújabb verzióját, a 4-est, amit óriási hype előzött meg (és tulajdonképpen még mindig tart). Azóta persze néhányan rájöttek már, hogy az ami csokis palacsintának néz ki, nem feltétlenül azt a tölteléket tartalmazza, amire először gondoltunk. Persze az idei crash compilationokban előkelő helyet kapó Phantom 4 hírét jelentős mennyiségű user error öregbítette, pl. hogy a gép hátulján nincsenek tárgyelkerülő szenzorok, amelyet egyeseknek nehezen sikerült feldolgozniuk. Ez a tény pedig sok esetben meghaladta a felhasználók szellemi képességeit, míg a fenyőfák sűrű tűlevél lombozata pedig a Phantom szoftverének bizonyult túl rágós falatnak. Ezeket a sorokat azért írtam most ide, hogy kicsit lecsökkentsem azt a hatást, amit a Mi márka új quadkoptere, a Mi Drone megjelenése okozott. Hátrébb hát az agarakkal, szedjük össze az állunkat a földről és nézzük meg, mi is a valóság.

Megkaptam ezt a kis csodát, 15.000 Ft-ért a Banggoodtól, örültem is mint majom a farkának, végre egy igazán pici és könnyű kamera. Ráadásul elég lapos ahhoz, hogy ne csak kamera platform drónra vagy racerre tudjuk rátenni, hanem zsebre vágjuk és jaszkarizzunk vele a városban, fel és alá, tesztelve a tudását. Ha el akarnék vele vegyülni, akkor nem a rikító narancs színűt kellett volna választanom, de gondoltam kalandvágyból bevállalom, unalmasak már ezek a fehér és fekete kamerák. Ilyen értelemben a Runcam HD egyáltalán nem rendhagyó, hiszen a másik szín az ezüstszürke, ami nem egy retinavakító szín (az feltűnt, hogy minden második autó fehér vagy ezüst színű az utakon? Emberek, kérnék egy kis kreativitást...). Így maradt ez az electric orange szerű narancsszín, ami lényegesen jobban látható, mint a szürke társa és vonzza a muslicákat és egyéb ízeltlábúakat, mint mágnes a vasreszeléket. 

A fenti cím egy igen elnagyolt fordítása a jelenségnek, amelyre igazából nincsen magyar szó. Angolul úgy hangzik hogy Vortex ring state (örvénygyűrű állapot) vagy VRS, de sokszor találkozhatunk a Wobble of Death (halálos inogás) megnevezéssel is, de a Power Stall kifejezés sem ritka. Pont ez történt velem is, meg is örökítettem videón és nem is olyan régen egy fórumtárs is elszenvedte a VRS jelenséget, nála szó szerint halálos volt, legalábbis a gépére nézve. Azért hogy elkerüljétek az ilyen eseteket, született meg ez a bejegyzés, mert amikor az ember a saját bőrén tapasztalja ezt a jelenséget, akkor elég ijesztő tud lenni.

Az előző heti uborkaszezon után találtam néhány érdekesebb gépet a hétre, egy iszonyatosan ronda szörnyszülöttet, két brushless gépet, egy, a selfie-botot megreformáló repülő kamerát és egy csomó műszaki paramétert, ami ezekhez tartozik. Bevallom, bűnbe estem, egészen rákívántam a repülő selfie-botra, pedig gyakorlatilag nettó értelmetlenség, de valahogy bejön, mondjuk az ára már nem annyira. Tessék csak tessék, vegyétek vigyétek, ahogy Jason Statham mondja.